A gyógynövényekről szóló első, agyagtáblára vésett feljegyzések (Kr. előtt 3000 körül) a suméroknak köszönhetők, később az ókori Egyiptomban egy fáraó sírjában talált papirusztekercs már 877 féle betegséget említ.
Többszáz, a természetben előforduló gyógynövényről ír, s ezek hatásos alkalmazásáról is beszámol.
Az ókori görögök és rómaiak előszeretettel használták a különböző növényi eredetű szereket, ezekből az időkből származnak az első gyógynövényes kézikönyvek is. A középkorban, hogy finoman fogalmazzunk a népi gyógyászat alkalmazása nem volt ildomos, annak gyakorlóit többnyire boszorkánynak tekintették, a vajákos, titokzatos erőkkel gyógyító asszonyokat tűzzel-vassal üldözték.
Egyedül a kolostorokban szerveződő ápolással, gyógyítással foglalkozó szerzetesrendek gyakorolhatták legálisan a gyógyítás tudományát – egyre több gyógynövény alkalmazásával. A mai értelemben vett modern gyógynövénygyógyászat fogalma, az ugyancsak a középkorban élő gyógyszerész-orvos Parcelsus nevéhez köthető. Az évezredek alatt összegyűlt gyógyító tapasztalatokból, a növények gyógyító mechanizmusának megfigyeléséből, azok használatából alakult ki tehát a fitoterápia tudománya. A korszerű tudományos felfedezéseknek köszönhetően ma már számos olyan eljárás áll a szakemberek rendelkezésére, amelyekkel a leghatásosabban vonhatják ki a gyógynövényekből a később kapszulákba csomagolt gyógynövénykivonatokat.
Kulcsfontosságú, hogy a növénynek a lehető legnagyobb mennyiségű gyógyhatású hatóanyagot tartalmazó részét használjuk fel. Sok növény több, különféle hatóanyagot is tartalmazhat különböző részeiben, de vannak, amelyek csak egyet.
FITOTERÁPIA | GYÓGYTEA HELYETT? | FAGYASZTVA ŐRÖLVE | ARKOPHARMA